Az emberek egymáshoz való viszonya.

Érdekes dolog.

Úgy gondolom, ha egy ember kérni szeretne a másiktól valamit,

azt olyan hangnemben és kifejezésmódban tegye, amiben már

benne van annak a biztosítéka, hogy a kért fél azt meg is teszi.

Jelen esetben a kérés rossz megközelítése:

-Hívd már föl.

-Hozd már be.

-Vidd már ki.

-Csináld már meg.

Helyes megközelítés:

-Légyszíves hívd fel.

-Kérlek hozd be.

-Legyél szíves vidd ki.

-Szeretnélek megkérni, hogy csináld meg.

Bár gondolom Miskolcon ezen a taplóságon már nem igazán lepődnek meg.

-Ilyen tölthető elemet szeretnék két darabot.

-Uram ez nem tölthető, ezek sima elemek.

-Hát pedig én töltöttem. Lemerült, nem működött a készülék, feltöltöttem és utána jó volt!

-De értse meg uram, ezek nem tölthető elemek, csoda hogy nem folyt bele a készülékbe.

-Jó. azért szeretnék vinni két tölthetőt, újat.

-Tessék. X forint.

-Köszönöm. Pedig én feltöltöttem és jó volt.

-Rendben uram, feltöltötte! Viszlááát!

-Kapcsolót szeretnék panel lakásba.

-Mutatom egy pillanat. Ez az egy féle van csak.

-Olyan nincs ami laposabb?

-Ez az egy féle van.

-Másfajta nincs? Olyan kellene amin nagyobb a billentyű.

-Uram ez az egy féle van. (bazdmeg)

-Jó, akkor köszönöm. Viszlát.

-Viszlát!

Csrr. Csrr. Csrr.

-Halló? Á te vagy az?

-Miért nem veszitek fel a telefont?

-Neked is szia.

 Kollega telefonál és pedig épp kiszolgáltam.

-De ha nem veszitek fel, a vevők azt hiszik, hogy zárva vagyunk! Ilyet nem lehet csinálni.

Na sziasztok.

-Szia.

(A kurva anyád!!!)